Álarc

Nap-vetette fények lesnek be szobámba,
Rezdületlen a levegő, nyugodt minden ma.
Szívét kellemes bársonyba vonja annak,
Ki boldog. (ha ilyenek egyáltalán vannak -)

Rátok mosolygok, ti meg vissza rám,
De hiába titkoljátok, belétek látok ám.
A napsugarak is vetnek árnyékot,
Mit ti aztán kitartóan vonszoltok.

Oh, ne merengj el ezen,
Élj, csak élj szépen.
Ez a gondolat gyilkos, aljas, gaz módon
Megmérgez, majd a hátsó ajtón kioson –
Vagy legalábbis azt hiszed.
De valójában itt van veled.
Ott van melletted minden egyes percben,
Az életed minden rezdülésében.

De te csak szüless, létezz, majd hagyd el a házat.
Ez lenne a fő mű? Dehogy, ez csak egy vázlat.
Nem lehet, hogy ez az egész!
Bűnben tobzódunk és kész? -

Ha igen a válasz, akkor sincs semmi,
A világ nem kérdez, tovább kell menni.